érzések

Mi madarak vagyunk. Magasan repülünk.
Néha csak ennyi, behunyt szemmel zuhanás.
Mikor szemeimbe nézel.
A világ jobb hellyé válik. A belső igéz.
Álmom olykor merész.
Angyal vagyok. Hófehérben. Hideg pillantásban.
Légüres tér. Egész. Egy más világ kapuja. Rozsdás kilincs.
Lassan, gyanakodva figyelve, ahogy változik.
Ahogy visszafordulok. Mozdulatlan. Monoton csend.
Dolgom van. Dolgom az élet.
Az ördög könnyét szorítom.
Már világosodik. És a zaj is. Természetes együttható.
Akarom, hogy láss, akarom, hogy nézz.

Ki simogat, érzem tenyered,
Ki az,mint álmos ajak csókkal lenni,
Nem felejti el nevemet,
Amivel kezdődik, azt szeretem
Az ibolya virágai nem alszanak
...Megcsókolja őt, elaltat engem
Nem töri el a jeget, mert nincs víz
Nem tesz sót a sebemre, mert könnyek nincsenek
Ki táncolja a keringőt,
Kettőnk közül, csak az egyik
A tavasz virága, elaltatott engem.
Ébressz fel. Pillantásod engem idéz.
Érezni vágyom.