A szív jég, csak jég. Amikor a hüvős pillantás olvad. Belül a vad forróság, a düh, a szerelem, indulat-bódulat. Őszinte pillantás. A hideg tekintet mögött hamiskás mosoly. Úgyse ismersz. Mennyire igaz. Mint kulcslyukon kitekintő zárkozott kisvilág.
Az idő megrészegít. Probálom magam előtt tekerni, látni a filmet. A múlt árnyéka fölém hajol. Látom a gyerekkor suta emlékeit, hallom a zongorát, ahogy beszélnek hozzám. És elmúlt. Mint szárba szökkenő tulipán, először bimbót hajt, kinyílik. Mintha sosem hervadna el. Mindig kihajt. Mindig él. Mint a szerelem. Mindent megváltoztat. Mert mindenkinek szerelmesnek kell lenni,