A közöny órái ezek
Fércből zászlót von, lobog minduntalan
Nemzet fényei
Árnyéka nem engedi a napot
Ragyogás gyűrűzik
Mint szörny, amelyik kiszabadul börtönéből
És hálátlan lesz
Rózsaszirom kísérte lidérces útját
Ez hát jövő, ez hát a jövő
A múlt fiktív valója
Mint láthatatlan öntudat
Beskálázott tüskéit
Csak jajveszékel idebenn
Ordít, hangját hallatja
De örök némaság
Nincs béke
Haramiák, szabjával tébláboló istenek
Mint hamis proféták
És mögöttes a csend
Mert mögötte vagyunk
Lézengő óriások, csalódott törpék
Szárnyaszegett vad madarak
Ez hát a jövő, ez hát a jövő
De merre mentek darvak?
Merre repültök
Léteznünk kell
Hiteles szavakkal, valósággal
Sorsunk tüzes, lázas álmodás
Viharral lázadó esőcsepp
De miért fárad a múlt?
Miért akad meg olykor a jelen iránya?
Kemény bársonyt hord
Lángol, ég idebenn
Hadd tiporjam el
A félelem parazsát, hadd égessen mindent
Hagyd, az álom célba érjen
És csak játék legyen
Örök játék
2008. május 18., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése