Szavak hasadéka, hangok hordaléka
Kopottas betűk és mégis facér a csend
A lélek elvesztette dallamát
Ahogy zenét ígért
Ugyanúgy még egyszer,
tisztán
fényesen
Ahogy csillag hull
Csendet akart,
mint amikor nem rezeg
Mint amikor szó nélkül üzen
Ahogy bontatlan borítékból lélek száll
Magányban társ dalol
Egyszerre kintről-befelé,
odaát
Ahogy üzen, ahogy én is hallom