Tónus

Valóság?!...Tónustalan pillanat ráng.
Eszeveszett félmosoly
Az együgyü szóképek törékeny csatája
Mögöttes homály, dicsekvő himnusszal
És porban ég a valóság
Talán módszeress, mesterséges
talán ezoterikus varázslat
A közönyös gúny fikciója
Mert húsba mar, szaftjával locsolva önmagát
De, félve, hogy kitakarózik álmából
És megint üres lesz és íztelen
Tekintet nélküli tekintély
Az utca népe hadarva könnyeit
A szavaknak csak esszencia
Lángolva, mert kitalált a némaság
Elvarázsolt eszkimók a sivatagi homokban
Beleágyazva némán
Oda, ahol csak Óperencián túl
Csak gyorsvasút
Csak erdő és gazdagság
Mert mélyen szól, a hétköznapok, feltör
Villamosnak, nőnek, gyermeknek, és apának
Magasban száll
Mert friss és hideg
És oltalom ízű a levegő
De posadt idelenn és várakozás
Valami vágyódás, kényszeredett akarás
De a pillanat eltűnik
Hófödte csúcsok, lavinák
Égből leszakadó zápor
De felszárad
És a szó él
A valóság maradcsak néha tovább lép