ne kérdezd

ne kérdezd merre visz az út
ne kérdezd honnan fúj a szél
hallod mit zizeg a levél
találd meg köztünk a hangokat
miért kérded hol kel fel a nap
miért kérded merre van kelet és nyugat
látod világít minden

csacsogó óriás eszmék,
képekgúsba kötve ott állnak elötted
harsog a nap, ahogy vörösen száll
és fenn álom, minden régi
talán csak annyit ér,
mint amit százszor láttam és várva
ahogy buszunk elhajt

ne kérdezd miért hajtja lombját a fűz
ne kérdezd honnan e kevés szó
veled voltam, mint tudat a legfelső szinten
vonó a hegedű húrjainak
miért kérded hol nyugszik le a nap
miért kérded, hogy telik a hold
látod ragyog minden

akartam, hogy égjen a tűz, a láng
szertefoszlott álmok, homályosan,
láthatatlanul csak előre
ahogy kell, ahogy muszáj
mint amikor ölelve egymást
ahogy szeretni kell.