csak megpihenni jöttem

Csak megpihenni jöttem

Csak megpihenni jöttem
A város fénye bánt, a kihalt utcák zaja
Az eltemetett csend morajlik a macskakőben
A muzsika
Aranysárga sugarai a napnak
Élesen sikolt
Forrongó vágyak, csillapodni készül
Mint őszes hóbagoly
Csak megpihenni jöttem
A gondolat lidérces ábrándjával
Az éjszaka vad és zilált
Felemészt
Mert én is valamilyen álomból jöttem
Talán csillagként hulltam a mélybe
Pedig szédültem
Mégis hiszek az éjszakában
Mert pihenni jöttem a földre
Hogy elüsse szavam a némaságot,
Hogy gazdára leljen, mert út sehol, de por mindenhol
Hogy lámpát gyújtson
Pihenni jöttem, de itt ragadtam
Sebek mélyén egy gyűrött kép. Egyetlen pillantás
Fesztelen sikoly, mint tünékeny ábránd
A távolság.
A kavics töri talpam. Kemény.
Lassan csak, mert minden arról szól
Hogy hova hulljon sárga rózsa szirma
Szél sodorta lelkekkel
Együtt a perceket számolni
Nem tudom mi ez, egy titkos randevú
Egyszerű lét
Egyszerű merengés
De pihenni jöttem közétek