Döglött

a szabadság és a szerelem

döglött kutya nyaldossa belsejét az elhallgatott szónak,

odafenn a csillagok fényezésre várnak,

idelenn szörnyetegek téblábolnak,

mert a busz megint késik, és az érzéseket kapkodják

napi háromszor egy.

Szabad vagy gyermekem!Szabadnak születtél!

Miért vannak bűneim?Miért? Vannak bűneim?

Az ember, holmi könnyű vér, nem prosti, nem eladó, de lelke kiadó,

az egymásra tapadó szavak, erkölcs, ösztön és a bűn,

a lélek és deformált belső, belekkel átitatott képek,

háborúvad csaták, gyöngyöző veríték, ahol tested válik feszültté bennem

Szabad vagy gyermekem!Szabadnak születtél!

Miért van szabadság?Miért? Van szabadság?

hosszú, elnyúlt, fülsiketitő nyögés, mert sétabot simul hátamon

vállalom, vállalom, mert elmúlt a gyermekkor, elmentek és itt hagytak

elmúlt és mélyebb lett, elkötelezett, mint lélekharang a villamos síneken

meríts ki erre jársz, bűntelen és bűnös vad orgiák

minden a tiéd, az elhervadt virág, a lehullt tégla

a falprózott testem és összerogyott mozdulataim

Hagytam, hagyom, nem akartam, nem akarom,

de tiéd vagyok

mert csókot lop a gyűrűző kékség, csókot akar és nem vallja be

mégis jó, tömény, fél deci, még egymert tömény, fél deci, még egy

és az út porát rúgja cipőm

elmúlt? istenem mi van akkor, nem süt a nap, és esik az eső

Ez nem lehet a tél, de mindegy is,

csengetsz, cipőd az ajtó előtt hagyod

A füst pedig száll. Fehér: hírdeti az élet mérgező.

Gyermekem szabadnak születtél!

Atyám, akkor hagyd hadd függjek tőle!