pár perc

Pár perc

Minden reggel.
Havason. Jegesen.
Az út csúszik. Léleknyomat.
Csend jön. Könnyebb, kicsit légies.
Minden percben.
Gyertyaláng. Forróság.
Gyöngyöz a pillanat.
Az illatát érzem. Béke.
Megszületett. Ideért. Beköltözött.
Ablakomon kopogott.
Fényeket gyújtott. Sose tért be hozzám.
Hány perc az ünnep?
Minden nap fényesebb. Csillogott.
Fát hozott, gyümölcsöt. Ajándék.
Minden pillanat. Minden mozdulat.
Megáll. Idő. Sík.
Hány perc az ünnep?
Kies, vacsorát kéregető városlakó.
Szabadon bóklászó kutya, az éjszakát megzavaró szirénaszó.
Hány perc az ünnep?
Csillagszóró. A szavak sustorgó zaja.
Imát mormoló család. Éjfélt ütve.
Harangszó.
De hány perc az ünnep?
Összefonódva örökkön-örökké,
De ez karácsony. Kalács illat száll.
A mindig és a soha
De évente egyszer. Fahéj.
Mindenkinek, talán tényleg.
Pár perc az ünnep.












ha tudnék


Ha tudnék szavak nélkül beszélni
Csend hasadna szívemen
Ha tudnék szív nélkül létezni
Műanyag élet szivárogna
Ha tudnék lélek nélkül érezni
Elszáradt rózsa lennék
Ha tudnék mosoly nélkül nevetni
Ha könnyem íze édes volna
Fekete arcomon a pír

Hazug szánalom csak a létezés
Ha hihetném szavak jelentését
De valóság tükörképét látom idebenn
Új útra szólít engem
Ha nem értene meg
Szállok idefenn, könnyű minden
Szavak, sorok, mondatok
Az ékezet vagyok
Lapokról szólok

Ha tudnám, hogy a reggel ma elmarad
És a hold nem kel fel
Mert én tudom, hogy jók vagytok
És egymás nélkül élni nem lehet
Mert én tudom, hogy ez semmi más
Derűs alázat
Ahogy könnyet issza fel a por
Ahogy mindig kell
Mint nem széttépett áldozat
Bentről szólok, hallgasd meg
Ez vagyok, egy kicsorduló lángtenger
Lélek szomjoltó
Ahogy a nap minden reggel felkel















Ősz

Felhők szaladnak odafenn.
Járókelő bambul.
A házak fényét szél lengeti.
Hangom árnyaltabb.
Csak ócska pillantás,
Mint fa alól zizegő falevél,
Mint égető napsugarak.
Csak néma szemvillanás.
Hűvös távolság.
Mosolyt fagyaszt a hideg.
Kínos.
Hallgat a szavak tengere
Szemben szemét,
De ki tárja eléd.
Ki nyitja ki hűs szembogarát.
Tiszta szívvel dalol
De ki hallgatja meg
Tiszta ruhát húztunk mind
Így vártuk az őszt
Vérrel, faggyal, szerelemmel
Felhők szakadnak odafenn
Hogy eső mosson el mindent
Hogy ne könny és kő záporozzon
Halványsárga
Derűs, de mély
Kék
Az ősz kitakarít és csend zeng
Borút felejtve, idebenn
És odakinn
Az ősz válladra hajtja fejét
És símogat
Aprócska lélekrángás
Délceg kielégülés
Csak szemvillanás, mit a pillanat ad
Mert a szél tovább sodorja….












Szeresd újra...

Szeresd újra a szerelmet, ahogy a gyertya lángja ég és viasz folyik testén

Mikor álmodtam, hogy álmom lesz

a szerelem lángja szívemben ég

és valakiben ott él

Kezemben volt kezed, éreztem

véres zivatartól ázott és a lélek feslett csendben

Mikor szerettem, ahogy én

Mikor kezdődött a szerelem

és felfordult bennem

Köszönt, itt volt és elment

-Viszlát testvér

elhagyott

felért helyére, nap volt, csillag, ragyogott

-Viszlát testvér

Szeresd újra a szerelmet

szeress újra, ahogy lehet

Takard el a napot és szeress újra helyettem,

lopva finom csókod

Szeresd újra álmom,

hogy velem ébredj

Szeress újra!