a holnap szárad
a létezés tőkéje, egyszerre
napom távol az éjszaka árnyékában
az elmúlt idő kényszerít
lángoló ágyak, izzadó falak
ők még nem alszanak
Míg várok rád
mert sosem mentél el
egyetlen pillantás
amíg csak álom a tétova kéz
nem kell nekem más, ahogy néz
Akarom látni, ahogy visz a vágy
Akarom látni, ahogy kinyitja szemét az ég
A tegnap fonnyad
sekély a lét, kering a táj
A végtelen, ahogy játszol velem
húz a sor, visszalök a kényszer
Míg várok rád
mert sosem mennél el
mint fénylő könnycsepp
testemen simuló képzelet
Hányszor hallom, hogy játék az egész
hányszor
a létezés
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése