Töredék

Fejemben utolsó mondat kavarog,
Gyűlölni mindörökre
Ordító szélben keresni a múlandót
Fagyott levegőd szívni, hol a gondolat tépelődik
Szenvedni szépséges közönnyel,
Álmodni türelmes hittel
De siralmas és butító a szavak rendezése a lírában
Zsúfolva önmagam a civilizált pusztában
Visszavonulok, megadom magam
A sors kézbe vesz
Zászlómon a fehérség, utamon tehetetlenségi nyomaték
Mégis vágyom
Fejemben egy utolsó szó kavarog
Egyszerű, mezítelen valód
A csend szobra tiéd, kiállított akt
Tiporva szenvedélyét haragnak
Szobrot tartva a bűnnek és a bocsánatnak
Tulipán szirmok hullnak a földre
Töredék csak az anyaság
A pillanat rángásai
Minden, csak felcserélt szó
Testem mégis elenyész, a múlttal úgyis elvész
Fikció? Szánalmas reakció?
Elfelejtett, parányi emlék
Fejemben egy utolsó szó kavarog
Töredék