Mocskos

Egy csonka melódiát játszik a rádió
Kinn a szakadó eső vokálozik
A szomszéd éppen töri a szoba falát
hétköznapi atmoszféra, ami éppen tombol

Csörömpölő edények sustorgó zaja
Kócos cirmos oson az ablak alatt
Kóbor vízesés, amit a csatorna produkál
hétköznapi kórustalálkozó, amely tobolni kezd

Odakünn a város zajos, a villamos is csenget
dudáló, egymás haját tépő fazonok
a zebra megint nem elég csíkos
vérfolt a járdán, üvölt a tömeg
Hisztéria
Szirénázó mentő és a téma az utcán hever
Hétköznapi valóság, mely tombol

Fanyalgó, lefelé tekintő arcok, ütköző testek
Az utcán sétálni szeretek
De a tekintet lehangol
Sötétből hirtelen világos:
-Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak
Csak egy zúgás és a kemény huzat
Mint ordító hurrikán
-Hé maga, és jegye van?
Hétköznapi meteorológia, mely csak jósol

Két kezem az ég felé emelem
Francba, megint szakad.
Pocsolyába lépett autó fröcsköli mívoltom
Hangosan csacsog a rádiós, károg rendesen
-Mondjon le! A kislányban van minden, az ország és te is.
A hírek élén semmi jó, de vág rendesen
Megint a szürkeség.
Egy kutya piszkít a világra. Teszi ezt higgadtan. Elkaparja a múltat.
Lépek tovább, mormolom imám
Hétköznapi gyónás, tomboló bűnök

Filmet forgatok, hogy a valóság az valóság legyen
Nincsenek reklámok, csak lánctalpas, ami házat bont
Óriási zaj, csak zaj és zaj
Megint kérnek tőlem, megint nem adok, megint szidnak, de nagyon
Az élet zivataros hétköznapjai
Rám kacsint egy helyes szőke
Mögém néz
Leroskadok egy padra, megint félre löknek
szemem behúnynám, de minek
Látok ismét, nézek balra el, diák rakódak, a muzsika él
A király él.
A film lassan készen
Tekerem, tekerem. Az állomás kereső hirtelen megakad
Szombat van és restellem. Álmodj te is tovább.
Nem kelek fel.