valahol

Valahol

Valahol odafenn
Valahol a szivárvány felett,
Az ég felé vezető úton
Repülünk.
Lenn a föld, fenn a kék.
Tudom mi bántja a szíved,
Add nekem a lelked.
Az álom lassan véget ér.
Madarak repülnek a kék ég alatt
Miért most? Miért akkor?
Az ég, jég, a szivárvány felett.
Az álom nemcsak remény.
Amikor együtt ott jártunk
A képzelet hajnalán
Halkan zongora morajlik
Repülünk
Furcsa, érthetetlen, ami vágy, ami él
Létezik
Valahol túl a szivárványon
Látom, bőgő óriások, csecsemők
Látom, felnőnek
Tanulják, hogy mi a csodálat
Hegedű a nyitányon
A születés út a halálba
Megvetem ágyam, bárányfelhő párnám csücske
Mikor felébredek, a felhők már mögöttem
Elolvad minden
Mikor az álmok élnek
Fákat látok, nyírfákat, rózsákat, nyíló rózsákat
Kialszik lassan a láng
Létezett
Felszabadul, mint száraz martini jéggel
És az álom, hogy még egyszer
Szót halljak, hangod fényesen
Még egyszer