Kétszoba

Az otthon érzése, mely most is fáj
Csak egyszer így gondolj vissza rám
Két szoba közt a csend
Gyászvirágot hajt
Bolond a nyár
Nap sóhajától égett szívem

Valahogy már gyűlöletből szeretek
Ha nincs más
Hamis másodpercmutató
Két szoba közt a csend
Falakat járja át a szél
Szemben két szobában
Együtt nyugszik a nap és kél a hold

Szeretni fáj, húsba marva, tépve szét
És ezer titok lappang fényében
Szobák falát járja át a csend
Lassú tánclépések
Színpad, ahol álmodni tér a lét,
Kettőnk léte maga a tér

A csókot érzem, keserű
Már nem a régi vágy jár
A vágy, a láz, a szerelem
Nincs semmi, csak a kék ég
Mikor kezed simít vállamon
Felébredek

Gyűlölnöm kéne rég
Lassan mozdul a létezés
Fenn, ott, száll és elmereng
Akarva, mert felél a félelem

Szemben két szobában
A csend…
A könny ízét érzem,
Mint annyi együtt töltött kísértés
Vihart jelző fehér vitorlák
Minek árbocát törte a szél

Szemben két szobában
Itt vihar készül, ott harcba száll
Vagyunk
Ösztön és varázs
Akarva a szerelmet, halkan szól
Hadaró
Egy néma érintés
Lassú vezeklés
A létezés