Láz

Fényem fent sárgul, vörösödik,
ahogy vadul a balga elenyészet jajgat
Belül tombol
Ahogy kegyes földi lét
Bontja rojtját minduntalan
Szél súgja, csend harsogja
Testem lázban ég,
Felgyulladó elemi erő
Ösztön, kies vágy, ahogy elindul
önsanyargató eszméje
Mint vicsorgó harag
A szánalom kelti életre
Felolvas, mar belül, lánggal ég
Szavak tűnnek el, sorok
Visszagondol
Porból lettem, minden hamu
A párkányról lehull egy levél
Megsebzett vágyairól beszél
Láz. Máz. Ég. Még. Forró jég.
Olvad belül, kies romjai.
Lángol a líra
A jelen, a jövő, az idő
Földbe gyökerez
Fojt a füst. Szomjazom
Minden távoli.
Ezer lánggal ég és belsőm megnyilni készül
Mint bimbózó hófehér tulipán
Arcán mosoly ül
Az én ablakomban
Csillapodj ösztön. Mutasd a múló időt
De kegyetlen játék ez.
tér és idő, ahogy eltűnik
Ahogy elég minden szó
Földbe gyökerez és
Csak a hóra vágyom.