Hét per 2/ A lét általános

Az óra mutatója rendeben illeszkedik lapjához és megfelelő, megfejthetetlen sebességgel halad előre. Másodperc, perc és óra. Az idő intrvallumában. A történések is így zajlanak. Könnyelműen ragaszkodnak a részletekhez. Csodálattal vágyakoznak olykor a véletlenhez, máskor pedig egyszerűen a tömör lényeghez. Mert így kell történnie. A lét. Az élet maga mérhető az idő sebességével, de az évek száma már meghatározhatatlan, ha tervezni, vagy egyszerűen számolni szeretnénk. Elviselhető a nyugalom, mert mindig az a lényeg, hogy ne járjon le az óra, olykor fel kell húzni, más sebességbe kapcsolni, kapcsolódni. Láthatatlan rend uralkodik. Mondhatnám azt is, hogy ez tervezett és végrehajtott dolog, de talán ezzel az egyszerűséggel nem érdemes ledegradálni. De működik és valóságos. Biológiailag és társadalmilag egyaránt megfogható. Az élet lehet idegen, de megszemélyesített változatban már nem az. Hogy a sors kinek mit kíván, azt valószínűleg senki nem tudja, hiszen ha meg lehetne fejteni, hogy én meddig élek, az olyan lenne, mintha előre megírnám egy könyv befejezését. Pedig volt már olyan, amikor tudtam, milyen a vég, csak a kezdet hiányzott. Valójában a kezemben volt, csak a mélyről kellett előkotorásznom. Csakis a véletlent foghatjuk fel üzenetként. Ami szükségszerûen történik, ami várható, ami naponta ismétlõdik, az néma. Csak a véletlen szól hozzánk. Úgy, hogy valójában nincs véletlen. Az elmúlt időszak sok mindenre rámutatott. Az élet célja megfeljthető. Volt olyan, amikor feltettem a kérdést- Van-e értelme. Persze, hogy van, hiszen a válasz csak én lehetek. Az elvetett mag, a földből kibuggyanó szár, a rügy és az abból lassan keletkező gyümölcs, az én gyümölcsöm. Édes? Savanyú? Ez nem mindig érdekes...mert van méz s cukor. Én vagyok. Te vagy. Lehet, hogy ez tényleg csak véletlen...