2009. március 8., vasárnap

Így szólt fentről, így, hogy tudom,
mi a bajod
Így szólt mellőlem,
ahogy kávéját kortyolta
Tudta ő, tudta hát,mert szólt,
hogy ő a minden,
nézett és hagyta,
öröksége a padon
Repedt kávés csésze.
Két cukor az élet
szép és édes, meg annyi az ennyi
A hatvány hitvány rendje
Igen, így szólt fentről:- te ez csak közöny
Innen mellőlem, ahogy feje pihent vállamon
Így szólt:- a könny meg sós.
Mert szólt és hallom,
hangját a sötétben,
meg nem más az egész,
mint kirakatjáték
de hív és szól az esszencia,
és röghöz köt a múlt
fájt a szivem, amikor elhittem
és szólt, hogy megint összetörte
Csak játszott velem és ezernyi gond,
talán húz és taszít, akar és csókot lop.
Így szólt:-tőled kaptam az ég kékjét,
tőled kaptam a szív lángját
És hallom, megint két cukor rendel dupla presszóval
Fájt a szívem, sajgott is tán,
az életet is lecserélném
de hazug minden szó,talán más is szól,
talán énekel,mert minden igaz,
mert minden valódi.

Nincsenek megjegyzések: