Nem szabad

Nekem nem szabad, szakad a szél
Hiába érzem mit hoz a nyár, más ez a világ
Üvölt a hang bársony tüdejével
Mennék én, de túl közel van
hiába éneklik dalom, más ez a szöveg
Üvölt a hang, szavam fogja
Mennék én, de maradnom kell

A hajnal fészkét rágja álmom,
követném a csillagokat, el is érem néhányat
Magasban, ott fenn, hordozzák hitem
Nincsen és a minden, halkan a zajban
Zakatolva odafenn, idebenn
Talán egy rózsaszál, egy finom lehelt szó
Ágyam kihült melegét adom

De nem szabad és hiányzik szavad
hiába várom, hiába érzem, zsong a vérem
Fülemben ég, sóhajod moraja
Mennék én, de érintetlen
hiába éneklik dalom, más az akkord
Üvölt belső szomjam, szavam akarja
mennék én, de maradnom kell

Vágyra járt álmok az éjszaka sötétjében
Együtt, közösen, kézen fogva, mint esély
A levegő zizeg, a gondolat suhan
Akartam, hogy csillag légy odafenn
A volt,a van, a lesz, a létezés gyönyöre
a ritmus dühöng, a szív húrja szét szakad
talán a rózsa illata, a hulló szirmok tenyeremben

De nem szabad, nem szabad
A gondolat bánt, vért izzad
mindig itt marad, lelked csendje
fák, virágok hajlanak előttem, kavicsok gurulnak
hiába van minden, hiába a semmi
Üvölt bennem a kisértés, hogy együtt és közüs
mennék én, mennék én, de maradok