Vágyak hulltak közelembe
mégis a gyenge lét
szenderegve könyörg:
ébreszd fel alvó érzéseid!

Remegő falak közt hadonászva
álomba ringat a jelen.
Emlékezem-
a szoba ahol felébredek
falai fehérek
és elkísért egy gondololat.

Száz szó, ezer lépés, sebzett vad módjára,
falakon rajzok,
hegyek, völgyek, folyók, kínok,
ablakom alatt zúg a víz,
visszhangzik minden,
rossz ízű, mint keserű likör a számban.

Elgyengít a kísértés,
te vagy igen, te vagy az nagybetűs
hosszú éjszakák és vakító nappalok,
lépteidre vártam eddig.

Felébredtek az álmok,
nem szóltak
Eléget a múlt.
A gyerekkor kínja, a meg sem születettért
vágyak maradtak, falak közt meredező vad vágyak
Valamiért. Ami édes és keserű.
De fáj.