Kétszoba

Az otthon érzése, mely most is fáj
Csak egyszer így gondolj vissza rám
Két szoba közt a csend
Gyászvirágot hajt
Bolond a nyár
Nap sóhajától égett szívem

Valahogy már gyűlöletből szeretek
Ha nincs más
Hamis másodpercmutató
Két szoba közt a csend
Falakat járja át a szél
Szemben két szobában
Együtt nyugszik a nap és kél a hold

Szeretni fáj, húsba marva, tépve szét
És ezer titok lappang fényében
Szobák falát járja át a csend
Lassú tánclépések
Színpad, ahol álmodni tér a lét,
Kettőnk léte maga a tér

A csókot érzem, keserű
Már nem a régi vágy jár
A vágy, a láz, a szerelem
Nincs semmi, csak a kék ég
Mikor kezed simít vállamon
Felébredek

Gyűlölnöm kéne rég
Lassan mozdul a létezés
Fenn, ott, száll és elmereng
Akarva, mert felél a félelem

Szemben két szobában
A csend…
A könny ízét érzem,
Mint annyi együtt töltött kísértés
Vihart jelző fehér vitorlák
Minek árbocát törte a szél

Szemben két szobában
Itt vihar készül, ott harcba száll
Vagyunk
Ösztön és varázs
Akarva a szerelmet, halkan szól
Hadaró
Egy néma érintés
Lassú vezeklés
A létezés

valahol

Valahol

Valahol odafenn
Valahol a szivárvány felett,
Az ég felé vezető úton
Repülünk.
Lenn a föld, fenn a kék.
Tudom mi bántja a szíved,
Add nekem a lelked.
Az álom lassan véget ér.
Madarak repülnek a kék ég alatt
Miért most? Miért akkor?
Az ég, jég, a szivárvány felett.
Az álom nemcsak remény.
Amikor együtt ott jártunk
A képzelet hajnalán
Halkan zongora morajlik
Repülünk
Furcsa, érthetetlen, ami vágy, ami él
Létezik
Valahol túl a szivárványon
Látom, bőgő óriások, csecsemők
Látom, felnőnek
Tanulják, hogy mi a csodálat
Hegedű a nyitányon
A születés út a halálba
Megvetem ágyam, bárányfelhő párnám csücske
Mikor felébredek, a felhők már mögöttem
Elolvad minden
Mikor az álmok élnek
Fákat látok, nyírfákat, rózsákat, nyíló rózsákat
Kialszik lassan a láng
Létezett
Felszabadul, mint száraz martini jéggel
És az álom, hogy még egyszer
Szót halljak, hangod fényesen
Még egyszer

Mocskos

Egy csonka melódiát játszik a rádió
Kinn a szakadó eső vokálozik
A szomszéd éppen töri a szoba falát
hétköznapi atmoszféra, ami éppen tombol

Csörömpölő edények sustorgó zaja
Kócos cirmos oson az ablak alatt
Kóbor vízesés, amit a csatorna produkál
hétköznapi kórustalálkozó, amely tobolni kezd

Odakünn a város zajos, a villamos is csenget
dudáló, egymás haját tépő fazonok
a zebra megint nem elég csíkos
vérfolt a járdán, üvölt a tömeg
Hisztéria
Szirénázó mentő és a téma az utcán hever
Hétköznapi valóság, mely tombol

Fanyalgó, lefelé tekintő arcok, ütköző testek
Az utcán sétálni szeretek
De a tekintet lehangol
Sötétből hirtelen világos:
-Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak
Csak egy zúgás és a kemény huzat
Mint ordító hurrikán
-Hé maga, és jegye van?
Hétköznapi meteorológia, mely csak jósol

Két kezem az ég felé emelem
Francba, megint szakad.
Pocsolyába lépett autó fröcsköli mívoltom
Hangosan csacsog a rádiós, károg rendesen
-Mondjon le! A kislányban van minden, az ország és te is.
A hírek élén semmi jó, de vág rendesen
Megint a szürkeség.
Egy kutya piszkít a világra. Teszi ezt higgadtan. Elkaparja a múltat.
Lépek tovább, mormolom imám
Hétköznapi gyónás, tomboló bűnök

Filmet forgatok, hogy a valóság az valóság legyen
Nincsenek reklámok, csak lánctalpas, ami házat bont
Óriási zaj, csak zaj és zaj
Megint kérnek tőlem, megint nem adok, megint szidnak, de nagyon
Az élet zivataros hétköznapjai
Rám kacsint egy helyes szőke
Mögém néz
Leroskadok egy padra, megint félre löknek
szemem behúnynám, de minek
Látok ismét, nézek balra el, diák rakódak, a muzsika él
A király él.
A film lassan készen
Tekerem, tekerem. Az állomás kereső hirtelen megakad
Szombat van és restellem. Álmodj te is tovább.
Nem kelek fel.