káosz

furcsa lét a káosz
tesped csendben egy régi képen
mint epedő lepedőakrobata
és a gerjedő gyakorlata
virtuóz és virágzik némán
ahogy uralkodik fejlődő vágyán
nász és tánclépések
az akaró tudat kérdések
valahol benn illatot fakaszt
teljesen kiszámítható
vad és romantikus kacaj
mint orgia és utca zaj
de különös és mégis élet
messze, mint nyugattól a kelet
közel, mert távol is lehet
almából harapni az álmot
az ö9sszekuszált rajzot
de fél és gyötör
mert néha előtör
az érzelem tudat alatt
össze-vissza csak gúny marad
hanyag, tréfás intelligencia
cinikus, méreg elegancia
a lét kietlen örömei
csendben zúzva össze-vissza
összetör, mert erős, de tiszta
darabokban a lét illata
lehel és ráng, magával ragad
bűnös és a miénk marad

Andrea Bocelli-Melodramma /Melodráma

Egy dalt dúdol szívem,
a szeretet hímnuszát
Most énekled
Bánatommal együtt, szerelmemmel
Erős, mint kard
Ami szivem szúrja át
De tiszta a reggel, mely az ébredés illatát adja
Rólad álmodom mindig
rólad álmodom megint
Az elmúlt évek
Mint freskó a templom falán
Mint sírfal
Akartam folytatni
Hallod te is e dallamot
a fájdalom síkit
Szived szúrja át
De tiszta a reggel, ahogy egymás mellett fekszünk
Csókod hűvös érintés
Nélküled keserű
Nélküled másmilyen
Egy édes melodráma
Szeretet hímnusza ez
Amit nélküled éneklek
Fáj ez. Akárhányszor hallom a dalt
Nélküled keserű.
Nélküled más. Itt születik a sors
Édes vágy az elérhetetlen
Erős, mint kard
Ami szivem szúrja át
hallod a dalt és a fájdalom ez
ami dobban szivemen
És vágyom....tovább

Tudom

Tudom, itt a csendes éj
A város zaja is csendre kél
Tudom az utolsó perc lesz az első
Néhány pillanat, amit nem tőlem kap
Tudom, hogy lassan itt lesz
Megszületőben
Megjelenik a csillag és énekel a teli hold
Egyetlen éjszaka
Üstökös, eljön és tudjuk Ő lesz
Tovább él a perc, tovább él bennem
Tudom, hogy ő lesz
akinek legtisztább szeme csillogása
akinek legőszintébb mosolya
és arcáról ég a pír
Aki megmutatja az utat
akinek szeme kékje az ég kékjével harcol
aki csak annyit mond, ez nem az utolsó perc
és könnyével tisztára mossa a percet
Tétlen időben tévelygek
tétlen télben keresem
Elveszett részeim, a másodpercet,a fényt
Fáradt, acélos a csend
Várom, jöjjön a megváltó
Szülessen
Ma még könnyezem, mert mosolyogni nem tudok
Ma még nincs min mosolyognom
most sötét van
De veled eljön a világosság
Veled jön a fény, a hajnal
Tudom, hogy eljön
Most még a könny beszél, hangos kacajával harcot vív
És vár, mert tudom, eljön