2008. november 28., péntek

ha valaki...

Ha valaki ajtóm előtt állna
És halkan szólna
Odalopóznék és súgnám
Ajtóm nyitva áll
És megkérdezné, hogy fáj-e
Igen, fáj, hogy hideg szél csap arcomba
Idebenn
Kávéval kínálnám
És azt hinném, itt marad mindörökre
De sálát odaadná, hogy szavam ne fázzon
Cukor nélkül kortyolva
Hallgatom, ahogy csend magára talál
Ahogy lelkem felolvad
És tűnődik
Magát keresi.
Csak ülsz, és némán várod
És szíved egyre hangosabb
Hallhatom

Ha valaki egyszer azt mondja
És értve minden szavát
Elhinném, és komolyan gondolnám
Gyere, mert a szív nem eladó
És megkérdezné, milyen érzés
Igen, az érzés olyan, mint túrógombóc
Édes és kérek még egyet
Azt hinném, mindörökkön örökké
De még több cukrot szór
Hallom, ahogy foga alatt sikít
Ahogy a lélek szól
Kiadva
És tűnődik
Téged keres
Csak ülök, és várom
Nem szól, csak az ajtó záródik
A csendet hallgatom

Nálam járt

A fájdalom sápadt arccal rám kacsint
Kaján vigyor ez
Azt jelenti, az élet ilyen
Senki nem kérdezte akarom-e
Itt elvesz, ott odarak
Visszaszólok, de csak tiszteletből
Miért vannak kérdéseim
Nem akarok válaszolni
Egy igent vártam mindig
Talán vállveregetést
Megint hozzám beszél, néha már unom
Sületlen, de nekem szól
De tudom megint itt hagy
Ahogy mindig szokott
Szót vártam
Nem akarom, hogy eltakarja a napot
És mikor mondja meg
Énekeld, mert ez a te dalod
De nem tudja, nincs hangom
Igen? Nem?
Szállok, mint réti sas, aki nem akar leszállni
Pedig oly jó lenne megpihenni
Visszakacsintok rá
De válaszát már nem hallom
Megint mehetek utána

2008. november 3., hétfő

Kértem a holdat

Kértem a holdat, ne menj el
Amikor a levelek hullani kezdtek
Dalolj hangosan
Ahogy a levelek zizegnek
Maradj velem
Ne kísérj több hulló csillagot
Fogd a kezem
Hogy ne szakítsa szét az őszi szél…

Kértem a holdat, mondja el,
Mi bántja a szívedet
És a dal lassan érjen véget
Ahogy az álom beteljesül
Kértem, add nekem a könnyedet
Ne áztassa arcodat
Érints meg, lassan
Hogy soha ne múljon el…

Kértem a holdat, ragyogjon minden este
Akkor itt vagy velem…
Legyen halk a dal,
Ahogy fülemben cseng minden
Az ősz is siratja az elveszett hangokat
De a remény mindig megmarad
Mert kértem a holdat, hogy
Ne felejtsél és visszatérj.