2010. augusztus 21., szombat

Álom

Mi ez a hang? Mi ez? És mi vereség:
Hatásszünet. Utolsó esély.
Válaszúton a rádió, a hangod így forog
Mint fehér csoki, de nem szeretem, csodálom
Más világ dallamát hallom.
Tiltott gyümölcsből harapok. Lángot akarok.
Ölelni, oltani.
Tüzet. Mindent. Egy vad románcért.
Harcba indult férfi.
A tangóért, a lángoló ajakért,
az izzadó falért.
Ahogy hinni sem merek. S a vágy, ahogy belefúródik
a vágy, ahogy kérkedik, ahogy álomba csal
Ismerős pillantás.
mert vártam, hogy küldje hozzám
És várom, hogy szemembe nézzen
Ahogy szeretném.
Úgy vágynék végre. Felébredni sem merek.
Nem akarok. Szólj, szólj tovább. Zengd a dalt.
Itt vagy? Vágynék röpülni, önmagamon túl
Hogy örömittas mosolyod végre láthassam
visszakergesse hitem
A más volt, mást élt, másképp éreztem
nem volt, nem létezett
Akartam, hogy ilyen legyen,
hogy minden hajnal mást üzen,
akartam, hogy ne emésszen. De megkopva lassan,
göröngyökön át, botladozva.
Akarom. A vallomás közben halványul.
De szeretnék igen. Hogy én legyek a fény,
s te az árnyék. S testet öltő látkép.
És csak bámulom a fogyó holdat.
Vele a hulló csillagokat. Csendben számolom.
és mindannyiszor álmodom...