Nem tudom. Nem tudom mi lelt. A sors jelzett. Észre vettem. De valahogy nehéz a változás. Mintha mi sem történt volna. Pedig nem vagyok már a régi. Pedig ez már nem az az ember. De próbálok mosolyogni. Nehéz. Várom a válaszokat. Várom a változást. A válasz maga az élet? A tisztelet valami felé? Mozdulatlan vagyok, mert hiányzik valami. Az erő. A szó. Gyenge lettem, sebezhető. Az erőm a belsőm. Próbálok kemény maradni. Próbálok felejteni. Vagyok. Élek. De szeretnék boldog lenni. Élni.