Húz az iszony. Köt.
Testem sarabolja.
centinként araszolva, mint holdkóros állólámpa
Dicshimnuszt zengi, azt hiszi, a végzet
portékája
Gyertyalángos életkedv. Undor.Görcs.
Mégis születés.
Csak ezért szól, csak ezer remény
Húz, von, mint hótakaró
Húz, köt, mint hópihét az ablakhoz
Mint csókot a kedveshez
Ezernyi közöny, a létező születés
Talán békét hoz,
talán takarót, hogy a lélek ne fázzon
Mert gyertya lángja gondol rád,
Húz, hagy és békét ad a szeretet