Olyan az éjszaka, mint előhívatlan fénykép
 egy negatív, amikor megérintettem a lelked E
Emlékszem, fáztam úszni, hajnali hideg csarnokban
hideg a lábad és hittem amit mondtál,
hogy líra lesz, akkor két csók közt, bennünk élt az ige
előtörni vágyó fájó akarat, mint vad öklendezés a 3. pálinka után
Az éjszaka, csivitelő madár szárnyak prézlivel rántva
és érzem csak hajnali merevség ágyam
árnyékod a lámpa fénye behúzta takaróm alá
a hold odafent kajánul röhögött véres volt, édes, keserű
Harsog a fülemben. Nem bírom látni a szexus táncát
 Készül lassan a mozdulat, egymás szemében a könnycsepp
tart, amíg tart, míg testünk hull szét
az elenyészet nem tart emléket
 Nem értem. A szépség hal meg picit.
Talpunk alatt a szerelem.
Bámulnám keretbe foglalt képét. Megértem.
Két ember a jövőben. Elnyúlik lassan. Tart, amíg tart.